Amikor a nő önmagát bünteti avagy a piszkafaság története

 

A női szépségideál ősidők óta a gömbölyű, kerek formákat felvonultató, lágy vonalú asszonyi test volt. Elég a milói Vénusz teltkarcsú termetére, vagy a Rubens képek nőalakjaira, Renoir festményeire gondolnunk. A szexuális gondolatokat ébresztő testesebb, széles csípőjű nők a termékenység , az egészség , a jómód szimbólumai voltak. Ezzel szemben a soványság képét – a tüdőbaj taszító kórjával asszociálták.

Mi hát a magyarázat arra, hogy korunkban, dacolva a nő évszázadokon átvonuló hagyományos formáival, nőtársaink, kínzó-gyötrő fogyókúrák sorozatának vetik alá magukat a soványság kultuszának elérhetetlen ideáljait követve?

Kathryn Klinger, Amerika szépségiparának nagyasszonya javasolta nőtársainak egyszer: „Minden napot kezdj azzal, hogy ráállsz a mérlegre. Ha a mutató fél kilóval többet jelez, azonnal próbáld meg súlyfelesleged leadni. Ha másfél kilóval vagy súlyosabb, mint az előző nap, térj be egy hentesáru üzletbe és vásárolj másfél kiló húst. Nézd meg jól, mit jelent a valóságban ez a mennyiség, s képzeld el magadon.” Karcsúságának titkáról Kathryn igy mesélt: „Ha néhány kilót felszedek, nagyon odafigyelek, mennyit eszem. A tányéromon nem lehet egy ökölbe szorított kéznél nagyobb adag, és sosem eszem meg az ételt az utolsó falatig. Ha étteremben étkezem, valami olyasmit rendelek, amit nem kedvelek túlságosan, igy nem jelent szívfájdalmat otthagyni a vacsorám nagy részét a tányéron. Még otthon is olyasmit igyekszem készíteni, amiről tudom, hogy nem vagyok érte oda, ami a férjem kedvence – igy nem fenyeget az a veszély, hogy jóllakom belőle, a számomra kedvesebb ételeknek sokkal nehezebben tudnék ellenállni.

Szigorúnak tűnő diétájával a szépségspecialista nincs egyedül. Ahogyan a férfitest szépsége a széles vállnál és hátnál kezdődik ( ez a Nap princípium testrésze), úgy az asszonyi kecsesség a keskeny derék – széles csípő vonalánál (ez a vénuszi terület). Mégis a nők többsége mindent megtesz azért, hogy holdi és vénuszi formáiról ne kelljen tudomást vennie.

Noha nő először 1893-ban Új-Zélandon kapott szavazó jogot, a soványság mítosza az 1920-as évekig nyúlik vissza, konkrétan 1918-ra, amikor Nagy-Britanniában a nők másodrendű állampolgárságának a szüfrazsett mozgalom vetett véget.

A nők jogaikat – és attitűdjüket – tekintve férfiakká válhattak, s az elférfiasodás nagy célkitűzésében búcsút intettek nemük Vizes (holdi gondoskodás) és Földies (vénuszi stabilitás) magatartásának. A természet törvénye felborulni látszott, az asszonyok a Tűz elem (külvilágbéli vezető szerep) és a Levegő (családon túli üzleti és munkahelyi kapcsolatok) megvalósítására törtek.

A háromdimenziós világ kétpólusú felépítése, miszerint van kifelé áradó férfi és a passzivitásában önmagát megtaláló nő, veszélyben forgott. Megrendítő példa volt ez arra, mekkora zavar támadna a világban, ha a Teremtő átengedné az irányítást az ember kezébe.

A sors fintoraként a tendencia leállításához médium gyanánt a férfitársadalom szolgált, ám a lefékezés eszközét a nők maguk szolgáltatták. Mivel az elférfiasodás folyamatában éppen a nőies domborulatok gátolták őket, ezektől szerettek volna megválni. Így is lett. Kifelé áradásuk megállításához a vénuszi testformák tagadása adta az alapot.

Mindnyájan úgy vagyunk vele, hogy ha az életben nem értékelünk valamit, ami már megadatott számunkra és téves értékítéletből elkótyavetyéljük a fel nem ismert kincset, utólag epekedünk visszaszerzéséért és marcangoljuk, önváddal illetjük magunkat. A női nemnek ez az önmagára irányuló tudattalan bántása, mintha csak igy érvelt volna vissza: „Ezt akartad? Megkaptad!”

A női divat irányítása mindig is az „erősebb nem” kezében összpontosult. Nos, a férfi divatdiktátorok (látszólag a male sovinizmus ellencsapásaként, valójában a nők önbüntetésének médiumaként) elindították az asszonyok soványság kultúráját. Azzal, hogy a nőktől egy elérhetetlen és megvalósíthatatlan ideálképet követelnek, egy állandó önértékelési zavart indítottak el bennük. A nők önmaguk értékeiben való elbizonytalanítása a férfiuralom fenntartását garantálta. A férfiak lábain ugyanis ilyen bilincsek nem lévén, a társadalomban egyenesen haladhattak kitűzött céljaik felé. A túlsúlyprobléma a nők lelkében azonban ettől kezdve beépített fékként ott működött.

A soványság eszménye századunkban másodszor a hatvanas években köszöntött ránk, s a negyvenhárom kilós Twiggy volt a prominens képviselője. Érdemes ismét megvizsgálni a történelmi hátteret.

A háborút követő években, mikor mindenki éhezett, a nők el voltak foglalva asszonyi feladataikkal: táplálták, gondozták hozzátartozóikat. Bár a háborúban a női munkaerő általánosan elterjedt – például a mezőgazdaság és az ipar hagyományosan férfiak uralta szektoraiban – ez rövid életű volt. A háború befejeztével sok nő lemondott újonnan elsajátított szakmájából és visszatért a háztartáshoz. Mivel azt tették, amit ősi szerepük kívánt tőlük, férfias irányú célkitűzéseik nem lévén, leállításra sem volt szükség. A filmvásznon feltűnik a telt idomú istennő, Gina Lolobrigida és a nőies formák ismét teret nyernek.

1962-ben azonban az első antibébi pirula bevezetése szexuális, a radikális diákmozgalmak gerjesztette feminista mozgalom elindulása pedig polgárjogi egyenjogúságot hozott a nők életébe. Az asszony ismét lázadt hagyományos szerepe ellen. Odaadás helyett irányításra vágyakozott, családvállalás helyett pedig a közügyek, a politika és a gazdaság meghódítására. A fogamzásgátló használata nőiségének egyfajta túlkönnyedségét eredményezte: a Vénusz (életörömök) függetlenné vált a Holdtól (fogamzás, anyaság), de maga a Vénusz is csorbát szenvedett. Helyét javarészt a Mars hódítása vette át, a nők a bátor szexuális kezdeményezés hívei lettek, ami a külsőségekben is megnyilatkozott, szinte kizárólag nadrágot viseltek. A vénuszi domborulatokat hangsúlyozó nőies karcsúsított ruhák helyébe az unisex divatot éltető farmer lépett, s a nemek összemosódtak. A két-pólus egy pár elve helyett a családi fészket felváltotta a kommunák felelősségvállalást nem kibánó csoportélete. A mozgalom a konvencionális (isteni törvények szerinti) életmóddal való teljes szakítására törekedett. Ellenáramlatként, az asszonyi szerep kibillentségének visszaállítására ismét felütötte fejét az idealizált soványság, s az idomok kisebbrendűségi érzésből fakadó vesszőfutás újra kezdetét vette.

Elgondolkodtató, hogy napjainkban milyen tudat alatti tendenciákra utal az ismét jelenlévő fogyókúra-mánia. Egy szellemes felmérés szerint az ötvenes évek végén megjelenő Playboy cover-girl-jeinek mérete kb. 90%-a volt az átlagsúlynak, a mai méretek 72-74% körül mozognak. Az ideálisnak mondott külsőhöz való hasonulás vágya tehát már csak biológiai okok miatt sem megvalósítható.

Azzal, hogy a nő elveszíti gömbölyűségét, „azt tagadja meg, amit ér” asszonyiságának lényegét.

A szexuális hívójelek leapasztása veszteség a férfinak, veszteség a nőnek. Tökéletes öngól.

 

 

 

Oldal: AMIKOR A NŐ ÖNMAGÁT BÜNTETI
LELKI TANÁCSADÁS - © 2008 - 2024 - lelekkertesz.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat